A HUNGARIZMUS TÖRTÉNELME

A hungarizmus 1930-1945 közötti szélsőjobboldali magyar mozgalom, irányzat. A mozgalom a kispolgári tömegekre hatott, de minden réteget érdekelt. Mindenkit a nemzetközösségnek akart alárendelni, elvetette az egyén jogait. Fontos szerepet játszott benne a kereszténységre való hivatkozás, de az egyház politikai szerepének növelését megtagadta. A mozgalom vezetője és fő ideológusa Szálasi Ferenc volt. A kifejezést Szálasi Prohászka Ottokár egykori katolikus püspöktől kölcsönözte, aki hungarizmus alatt a „magyar érdekekért való kiállást” értette. 1944-ben a Nyilaskeresztes Párt – mint a hungarizmus kidolgozója – került hatalomra.

A HUNGARIZMUS MEGHATÁROZÁSA, TÖRTÉNETI NARRÁCIÓJA

A hungarizmus 1935-től föllépő magyar nemzetiszocialista eszmerendszer (ideológia) és mozgalom. Hívei a nemzetiszocializmus magyar gyakorlatának tekintették eszmerendszerüket, mely – többek között – konnacionalista és aszemita nézeteket vallott. A mozgalom a munkásságra („Zöld Csepel”), a szegényparasztságra, kistisztviselőkre mégsem ezzel, hanem radikális szocializmusával hatott, így lett az első titkos választásokon (1939.) a legnagyobb ellenzéki párt, a sorozatos zaklatások, letartóztatások ellenére. Szembenállt mind a liberális kapitalizmus egyénkultuszával, mind a marxi szocializmus kollektivizmusával: szerinte az egyén és közösség összhangjára épül föl a nemzet. A 'nacionalizmus' mint a hungarizmus szellemi alapja, és a 'szocializmus' mint annak anyagi alapja mellett, a kettő összhangját biztosító erkölcsi alapként Szálasi a kereszténységet jelölte meg. Szálasi szerint a nacionalizmus szocializmus nélkül sovinizmussá fajul, míg a szocializmus nacionalizmus nélkül materializmussá. Ez a kereszténység nem klerikalizmust, „politizáló felekezeteket” jelentett, hanem az Állam és Egyház egészséges szétválasztását, oly módon, hogy mindkettő tagjai ugyanazon személyek, de míg a keresztény közösségek feladata az ember erkölcsi képzése, addig az állam feladata az ember ideológiai képzése: egyik sem szól bele a másik hatáskörébe, de kölcsönösen feltételezi egymást, mivel az ember test és lélek lényegi egysége. E három alap (kereszténység-nacionalizmus-szocializmus) adja a hungarizmus lényegét.

A mozgalom vezetője és fő ideológusa Szálasi Ferenc volt. A hungarizmus kifejezést Szálasi Prohászka Ottokár (1868-1927) katolikus megyéspüspöktől kölcsönözte, aki „hungarizmus” alatt a „magyar érdekekért való kiállást” értette. 1944-ben a Nyilaskeresztes Párt – mint a hungarizmus látható formációja („A mozgalom a lélek, a párt a test” – Szálasi) – került hatalomra, és rendeleti kormányzást vezetett be, statáriummal, amely során túlkapások, törvénysértések, bűnök is történtek, nagy részben az október 15-e után belépő haszonlesők, kétes elemek, bűnözők miatt.

A HUNGARIZMUS MEGJELENÉSE ELŐTI NEMZETSZOCIALISTA KEZDEMÉNYEZÉSEK MAGYARORSZÁGON

A különböző „harmadik utas”, a jobboldaliságot (liberális kapitalizmus) és a baloldaliságot (kollektivista szocializmus) meghaladó „szintetista” (fasiszta, nemzetiszocialista, hungarista) irányzatok már az 1920-as évek Magyarországán megjelentek, azonban ezek az értelmiség szűk csoportjának klubjai voltak. A gazdasági világválság és Hitler külföldi sikereinek hatására gombamódra szaporodni kezdtek e kezdeményezések az 1930-as évek elejétől, többnyire elvtelen konjunktúralovagok és kabátföladogatók társulataiként.

1922-1931

A bethleni konszolidáció utáni helyzetben, a hatalomból kiszorult ama fajvédők csoportja, akik nem egy társadalmi restaurációban, hanem egy radikális társadalmi megújításban gondolkodtak (meghaladva mind a forradalmi, mind az ellenforradalmi ideológiákat) kicsi, társadalmi hatásukban jelentéktelen csoportokat alkottak. Így alakult ki 1922-ben az első, nevében „nemzeti szocialista” párt. Alapítója egy bizonyos Perley nevű egyén volt, aki különösebb eredményeket elérni nem tudott. Utána Szász Béla és Csomóss Miklós, a Wesselényi Reform Club tagjai alakítottak nemzetiszocialista pártot Szűts Istvánnal, szintén kevés eredménnyel. Egyesek iparkodtak (társadalmi bázis nélkül) „mozgalmi” jelleget kölcsönözni a Szász-Csomós-Szűts triumvirátus vezette mozgalomnak: a szociáldemokraták „Barátság!” köszöntése helyett a „Bátorság!” köszöntést használták; olasz mintára az ökölbe szorított baloldali köszöntés helyett a római köszöntést (rézsutosan föltartott jobbkéz) alkalmazták. Már ekkor föltűnt (Szűts javaslatára) a „zölding”, amely mintegy ellenpontja volt a szociáldemokraták félkatonai sportszervezete által használt „kékingnek”. Jelvényük a kettőskereszt volt, karddal ötvözve. A kettőskereszt ekkor szinte mindegyik ellenforradalmi mozgalomban, pártban megjelent. Mindebből világos, hogy 1931-ig egy vitatársaság keretein nem tudott túlnőni a hazai nemzetiszocializmus.

A HUNGARISTA HATALOMÁTVÉTEL UTÁN

A zsidósággal kapcsolatban a hungarizmus egyetértett a cionizmus azon törekvésével, hogy a zsidóságnak legyen önálló hazája. A hungarizmus szerint a zsidóság nem tudott a Kárpát-Duna medence térségébe belegyökeresedni úgy, mint más népek (szlovákok, rutének, szerbek, horvátok, szlovének, vendek stb.), s ezért szerinte bomlasztólag hat itt. Tehát elsősorban nem faji, vagy embertani sajátosságok, esetlegesen öröklött tulajdonságok miatt, hanem kulturális szempontból tekintették rossznak a zsidóság ittlétét. Ez nem jelenti azt, hogy maga Szálasi vagy a hungarizmus a korabeli genetika fejletlensége miatt (DNS-t még nem fedezték föl) ne vallott volna hamis nézeteket efelől. Szálasi szerint a zsidóság problémájának fő gyökere szellemileg Jézus mint Krisztus el nem ismerésében, és fizikailag a szétszóratás utáni beltenyészetben keresendő. A hungarizmus tehát elsősorban kultúrpatológiai jelenséget látott a zsidóságban, azaz egy olyan szellemiség hordozóját, amely nem hozható összhangba a hungarizmussal, mivel nem szerves része a nemzetnek, ellentétben más népcsoportokkal.

Maga Koós Kálmán, Ausztráliában élő hungarista kifejti a hungarista mozgalom negyedszázados fönnállására kiadott memoárjában (Voltunk, vagyunk, leszünk. 1960.), hogy kétségtelenül voltak a hungarista hatalomátvétel után, elsősorban Budapesten atrocitások a zsidó lakossággal szemben. Ezt azonban egyrészt nem meggyőződéses hungaristák követték el jórészt, hanem olyan csőcselékelemek, akik újonnan csatlakoztak a nyilasokhoz („zöld ár”), mert úgy gondolták: a fegyveres hatalomhoz való csatlakozásuk örve alatt fosztogathatnak, erőszakoskodhatnak. A csőcselék sohasem csatlakozik hátrányos helyzetű (a Nyilaskeresztes Párt be volt tiltva 1944 nyarától ismételten) ellenzéki párthoz. Másrészt olyan valóban nyilas érzelmű fiatalok („fegyveres suhancok”) és veterán párttagok is részt vettek (például ideológiai képzettségük hiányánál fogva, avagy a küzdelmi évek keserűsége során fölhalmozódott indulatok folytán) egyes atrocitásokban, akiket a közeledő harc fanatizmussal töltött el, s ebben az eltorzult pszichés állapotban úgy gondolták: bosszút állhatnak az ellenséggel rokonszenvező, sőt, „cimboráló” zsidóságon.

Az atrocitásokat a hungarista kormányzat nem tűrhette, és nem is tűrte: adott esetben drákói ellenlépésekkel igyekezett az ilyesmiknek útját állni, ami a fölbomló, fronthoz közeli helyeken, helyzetekben már nem volt lehetséges. Erről egy nyilas (Kun András) így vallott a háború után:

Eleinte meg sem mertem nézni a kínzásokat, majd bekíváncsiskodtam a ’Védelem és Megtorlás’ szobájába, majd előcsúszott az első pofon, a második, míg végre a lejtőre lépve nem volt többé megállás… Bukásom leginkább akkor kezdődött, amikor az összes katonai és nyilas vezetőrétegek elhagyták a főváros területét és így fej nélkül maradva, fejetlenség lett úrrá felettünk. Ekkor szabadultak fel, szabad gyeplőszárra eresztve, a szunnyadó legvadabb indulatok, melyek alvófélben mindnyájunknak közös hagyatékai, éppúgy, mint a betegségek, melyekre való hajlamosságunk alapcsírái mindenkiben kivétel nélkül megvannak, csak alkalom kell rá, hogy a csírák életerőre kapjanak, míg végre dühöngő és romboló formát öltsenek. Azzal a különbséggel, hogy míg ezekre általában van orvosság, legalább is megpróbálkoznak rá gyógyírt szerezni, a mi nagy betegségünkre már nem volt orvosság, mert eltávoztak az orvosok, a fejesek, akik durva kelevényeinket kioltották volna, akik irányváltoztatásra bírtak volna bennünket.

Szálasi a népbírósági perében tagadta, hogy tudott volna a zsidók tömeges meggyilkolásáról, és tagadta, hogy valóban nyilasok lettek volna a tettesek:

Eljáró rendőrtisztnek arra a kérdésére, hogy a zsidók elleni atrocitásokat miért a Nyilaskeresztes Párt tagjainak rétegéből kö­vették el, azt felelem, hogy erről elsősorban nem tudok és ebben nem hiszek, mert én is szeretném magam az indítóokokat tudni és így nem is tudok felelni. Feltevésem az, hogy a nyilaskeresztes párttagok közé beszüremlettek más szélsőséges elemek, és más olyan elemek, akik a zűrzavart egyéni haszonlesés szempontjá­ból ki akarták használni. Mindezeket pedig véleményem szerint a németek befolyásolhatták. (…) Azokról a tényekről, amelyeket eljáró rendőrtiszt elembe tárt, miszerint az egyes pártszervezete­imből, mint Szent István krt. 2., Petneházy utca, Rökk Szilárd u., Városház u. 14., Molnár u. stb. zsidókat vittek volna le a Duná­hoz, vagy egyébként köztereken vagy utcákon kivégeztek, vagy esetleg a pártszervezetben megkínoztak, nincsen tudomásom. (…) Meg vagyok arról győződve, hogy amennyire a magyar nép velem együtt megnyugvással vette tudomásul azokat az intézkedéseket, amelyeket a zsidótörvények végrehajtása során hoztak, annyira megdöbbenti és elítéli a magyar nép velem együtt ezeket a kilengéseket, amelyek a zsidókérdés végrehajtása során tény­ként megállapíthatók.

A HUNGARISTA MOZGALOM

Szálasi az eszmrendszerét (hungarizmus) valló emberek összeségét a „Hungarista Mozgalom” elnevezésű közösségbe tömörítette, 1935-től. Ez elsősorban eszmei, bajtársi közösséget jelölt, nem jogi és politkai kategória volt. Világnézeti és nem politkai tömörülés. Természetesen a hungarista világnézetnek van politikai vetülete, s ennek megvalósítása céljából pártot is szervezett Szálasi. A pártjait sorra föloszlatták és betíltották, tagjait internálták. Előbb a horthysta hatóságok, majd az utolsó formációt a szovjetek által ellenőrzött országrészeken az általuk támogatott Ideiglenes Nemzeti Kormány, az 1945. február 26-ai rendeletével. Ezek a formációk a következőek voltak:

1. Nemzeti Akarat Pártja: (NAP) (1935. március 1. – 1937. április 15.) Vezetője: Szálasi. Föloszlatta a Darányi-kormány, Szálasi első letartóztatása alkalmával.
2. Hungarista Mozgalom (illegalitásban): működött 1937. április 16. – 1937. október 23. Rövidítése: HM. Vezetője: Szálasi.
3. Magyar Nemzeti Szocialista Párt: (MNSZP) (1937. október 24. – 1938. február 21.) Ez a párt a Szálasi vezette hungaristákon kívül tömörítette a vitéz Endre László vezette Fajvédő Szocialista Pártot és még nyolc, kisebb nemzetiszocialista pártot. Vezetőség: Szálasi, gróf Széchenyi Lajos, ifj. Balogh István; később Szálasi-Széchenyi. A Darányi-kormány föloszlatta, valamint az egész pártvezetőséget előzetes letartóztatásba helyezte.
4. Ezután egy hónap illegalitás (HM). Vezetője: Szálasi.
5. Nemzetiszocialista Magyar Párt – Hungarista Mozgalom: (NSZMP – HM) (1938. március 27. – 1939. február 23.) A Teleki-kormány föloszlatta az 1939-es választások előtt, hogy indulását lehetetlenné tegye- Vezetőség: Szálasi, gróf Széchenyi Lajos, Hubay Kálmán; Szálasi fegyházba kerülése (1938. július 6.) után Hubay.
6. Ezután egy hónap illegalitás (HM). Vezetője: Hubay.
7. Nyilaskeresztes Párt (NYKP) működött 1939. március 15. – 1942. február 23. Vezetője: Hubay (1940. október 7-éig), majd a fegyházból való szabadulása után Szálasi.
8. Nyilaskeresztes Párt – Hungarista Mozgalom: (NYKP-HM) (1942. február 24. – 1944. augusztus 24.) vezetője: Szálasi. A Sztójay-kormány föloszlatta.
9. Hungarista Mozgalom (HM) (illegalitásban, 1944. augusztus 25. – 1944. október 15. között) Vezetője: Szálasi.
10. Nyilaskeresztes Párt – Hungarista Mozgalom: 1944. október 16-ától. A szovjetek uralta területen hivatalos betíltására 1945. február 26-án került sor.
11. Hungarista Mozgalom (illegalitásban és emigrációban, 1945. május 1. – 1946. március 12. között. Vezetője: Szálasi Ferenc.

Szálasi kivégzése után az elsősorban az emigrációban tovább élő Hungarista Mozgalom vezetői a következők voltak: Henney Árpád (1946-1980), Tatár Imre (1980-1995). Ezután a mozgalom élete itthon folytatódik a Győrkös István vezetése alatt működő Magyar Nemzeti Arcvonal (MNA) soraiban, és annak ifjúsági szervezete, a "Vándorsólyom" Hagyományőrző Bajtársi Közösség (VHBK) keretei között, mely 2005-ig "Vándorsólyom" Természetjáró Egyesület néven működött. Tatár Imre Győrkös Istvánt bízta meg a Hungarista Mozgalom hazai szervezésével. Győrkös a felkérésnek eleget tett, s az 1989 óta hivatalosan működö MNA 1995-ben, Tatár Imre halála után átvette a Hungarista Mozgalom kizárólagos vezetését. Eddigre a külföldi Hungarista Mozgalom szórványainak szervezeti, mozgalmi keretei megszűntek a tagság elöregedése, kihalása miatt. 1997-ben, 1998-ban, és 1999-ben látványos megemlékezést szerveztek a Budai Várban, létrehozván a Becsület Napját, mint a katonai hűség és becsület ünnepét. A várból történt kitiltás után ezek helyi megemlékezésekké váltak. 2000-ben a vezetői testület javaslatára megkezdődött a belsö tisztulási folyamat, ami eltávolította soraiból az anglomán „bőrfejűeket”, és a „kitartó, nemzetépítő munkára alkalmatlan” egyéneket. Vezetői határozat értelmében a Mozgalom elsődleges feladatává vált a hungarista eszmeiség átdolgozása a XXI. század kihívásaihoz, és az új hungarista elit kinevelése.
 

A HUNGARIZMUS SZÍNRELÉPÉSE ELŐTTI NEMZETSZOCIALISTA KEZDEMÉNYEZÉSEK JELKÉPEI

A hazánkban elsőként 1930-ban megjelenő, társadalmi bázissal is rendelkező, magukat nemzetiszocialistának valló pártok a horogkeresztet választották jelképnek. Ezek a pártok a hitlerizmus és az NSDAP olcsó magyar másolatai voltak. Rögtön két táborra is szakadtak, ahogy a korabeli pesti vicc is megörökítette: „A nemzeti szociálizmus hazánkban is megjelent, de egy 'Adolf' helyett rögtön két 'Zoltánnal'.” Ezen „két Zoltán” egyike Böszörmény Zoltán újságíró volt, aki megalakította a Nemzeti Szociálista Magyar Munkás Párt nevű szerveződést. Jelvénye a vörös alapon, fehér körben elhelyezett zöld színű horogkereszt volt; rohamosztagosai barna inget viseltek. Elsősorban az 1929-ben kezdődő gazdasági világválságban egzisztenciálisan tönkrement, alföldi agrárproletariátus köréből toborozta híveit.
 

1932-ben Meskó Zoltán nyugalmazott katonatiszt, kisgazdapárti képviselő bejelentette kilépését a pártjából, s egyúttal bejelentette a Magyar Nemzeti Szociálista Földmíves- és Munkáspárt megalakítását. A teatralitást és komolytalanságot mi sem jelezte jobban, mint hogy erre az alkalomra Hitler-bajuszt növesztett, entente-szíjt csatolt föl, és szintén zöld horogkereszttel díszített karszalagot húzott föl. A különbség csupán annyi volt, hogy barna helyett, zöld inget választott mozgalmi egyenruhának. Meskó sem tudott országos szinten kiépült nemzetiszocialista mozgalmat szervezni: elsősorban saját választókerületében, Zalában és környékén (Délnyugat-Dunántúl) tudott magának szimpatizánsokat szerezni.

Keresztes-Fischer Ferenc m. kir. belügyminiszter a 145000/1933. számú BM (1933. 09. 06.) rendelettel betíltotta a horogkereszt bárminemű használatát magyar állampolgárok részéről, arra hivatkozva, hogy ez idegen állam (Német Birodalom) felségjelzése lett. Ezután Böszörmény pártjának jelképe a zöld kaszáskereszt, Meskó pártjának jelképe pedig a zöld nyilaskereszt lett. A kaszáskereszt a Böszörmény-féle mozgalom agrárius jellegére utalt, a nyilaskereszt pedig Szent László hadi jelvényének fölújítása volt. Ezután terjedt el a „kaszások”, ill. „nyilasok” kifejezés.

A HUNGARISTA PÁRTOK ÁLTAL HASZNÁLT JELVÉNYEK

Szálasi első hungarista pártja, a NAP (lásd följebb) nem használta egyik jelvényt sem. Ő az általa Hungária Egyesült Földek néven illetett Bosznia-Hercegovina területét is magába foglaló „Nagy-Magyarország” szimbólumának választott rovásjelképet használta. Ez a rovásjelkép a „HIT” szó betűjeleit tartalmazta. Ezzel is jelképezni akarta Szálasi, hogy az ő hungarizmusa nem a német hitlerizmus egyszerű kópiája, hanem önálló, sajátosan magyar nemzetiszocializmus, mely lényeges pontokban is eltér a hitlerizmustól és – az általa is nevetségesnek ítélt – magyar kópiáitól.

Későbbi pártjai már a zöld nyilaskeresztet használták, azzal a kiegészítéssel, hogy a hungarizmusra utaló fehér „H” betűt illesztettek a kereszt szárainak találkozásába. A hungarista pártok zászlaja, karszalagja is ilyenformán különbözött a többi, nemzetiszocialista pártkezdeménytől: a magyar jelleget jobban kihangsúlyozó ún. „Árpád-sáv”-ot illesztettek a zászlóra (mely a nyolcszor vörössel és ezüsttel vágott magyar címerrel ellentétben kilenc sávot – öt piros, négy fehér – tartalmazott) úgy, hogy a zászlórúd felé eső harmadában vörös négyzet alapon, 45°-kal elforgatott fehér négyzetben állt a zöld, „H” betűvel ékesített nyilaskereszt. Ez az elrendezés utalt a középkori zászlóhasználatra. Az új típusú – kilenc sávos – „Árpád-sáv” a mozgalom szándéka szerint megújítandó magyarság öt – egymást feltételező – társadalmi csoportját (a nemzettartó paraszt, a nemzetépítő munkás, a nemzetvezető értelmiség, a nemzetmegtartó nő-gyermek-ifjúság, a nemzetvédő fegyveres erők) jelképezte (öt vörös sáv), amelyet a hungarizmus erkölcsi (kereszténység), szellemi (nacionalizmus) és anyagi (szocializmus) alapjai, valamint a magyar nemzetet és a Kárpát-Duna Nagyhazát alkotó népszemélyiségek (magyarság, szlovákság, ruszinság, románság, németség, szerbség) összefogó konnacionalizmusa tartanak össze (négy fehér sáv). Ez eltér a – magyar címerben is megtalálható – hagyományostól, mely nyolc sávos, s jelképiségében (Turul-Árpád-ház; Krisztus átszúrt oldalából föltörő vér és víz – szentségek; négy folyó – Duna, Tisza, Dráva, Száva; stb.) is mást fejez ki.

A „zöld ing” is átvételre került, amelyet később kiegészítettek fekete zubbonnyal, lovaglónadrággal és csizmával (ill. birgerlivel), fekete nyakkendővel, fekete sísapkával (nyilas sapkarózsával) és antant-szíjjal.

A hungarizmus – hangsúlyozandó a népi, osztályokon fölülemelkedő összetartozást – minden tagja egymást a „testvér” megjelöléssel illette. A hungarista köszönés az ún. „római köszöntés” (amelyet az olasz fasizmustól a német hitlerizmus és számos egyéb nemzetiszocialista szerveződés is átvett) volt (rézsútosan fölemelt jobbkéz), melyhez társult a hungarista csatakiáltás és válasz: „Kitartás! Éljen Szálasi!” Szálasinak az 1938-as fegyházba hurcolása előtt a „Bátorság!” köszöntést használták.

A mozgalomnak a hivatalos indulója volt az Ébredj, magyar!, melynek zenéjét Sámy Zoltán szerezte, szövegét Uy Károly és Bitskey Miklós írták. A munkástagozat népszerű indulója volt a Testvér, elég a szolgaságból! kezdetű ének. Ez a hungarista hatalomátvétel után mint Hungarista Győzelmi Induló lett ismert. Ekkor írták át a második sorában a „lerázzuk” szót „leráztuk”-ra, mert szerintük a „feudálkapitalista” rendszert Magyarországon a hungarizmus döntötte meg. Zenéjét Sámy Zoltán szerezte, szövegírója nem ismert.